TC01A03E
Milyen tanulási szokásokkal jellemezhető a mai magyar iskolás (13-18 éves) korosztály?• Ismerjük-e internetezési szokásaikat? • Mennyire fontosak számukra a virtuális közösségek? • Rájuk is igaz az, hogy „folyton be vannak kapcsolva?” • Hogyan lehetne az internetezésre fordított energiát az iskolában hasznosítani? Vannak erre eszközeink, módszereink, ötleteink?
Gyerekeim kis településen laknak, mégis a kérdőívet kitöltők közül 1 kivétellel mindenkinek van otthon internete. A nagyobb korosztály állandón be van kapcsolva, a kisebbek inkább az 1-2 órát jelölték be. Elmondás szerint ez sem mindennapos, hétvégén inkább többet. Még érvényesül a szülői kontroll.
Beszélnék először a negyedikesekről, mert ők az én osztályom, és elsőtől figyelemmel kísérem őket. 1-3 osztályban szakköri keretben heti 1 órában volt informatika játékosan. Mivel 4-5 gyerek részt vett és vesz a Mozaikos internetes tanulmányi versenyen, ezért egyik folyamatos munkánk volt ennek a felületnek a megismerése, bejelentkezés jelszóval, a feladatok megoldása, módosítása, stb. A tanteremben is van számítógép, gyakran használjuk az internetet órákon, akár egy-egy fogalom magyarázatához, akár képek kereséséhez. Csoportmunkában pedig bármikor odamehetnek, és rákereshetnek ismeretekre.
Szóval ezzel a hosszú bevezetéssel csak azt akartam érzékeltetni, hogy ők azt szokták meg, az internet használható a tanuláshoz. Használják is.
Kifejezetten szeretik azokat az órákat, amikor kivetítem a tartalmakat, vagy néhány multimédiás tananyagot. Úgy élik meg, hogy ilyenkor nem kell tanulni, elmegy vele az óra.
Mégis ők azok, akik imádják az online játékokat, és főleg ezzel töltik az időt otthon. Azt hiszem, ez életkori sajátosság.
Kiselőadásokhoz rendszeresen internetről gyűjtenek anyagot, bár ötöst csak a kézzel írott, rajzolt munkákra adok. Ezek kikerülnek a csoportjuk faliújságjára is.
A rendszeres könyvajánlás mellett megjelent már a weboldal ajánlás is. Ezt általában tananyaghoz kötötten kérem, de szívesen fogadunk bármilyen kedvenc oldalt. Volt aki a Teve klubbot, a Cartoon Network-ot, a Szinoníma szótár használatát, vagy az Elektronikus könyvtárat ajánlotta. (A szótárakat gyakran használjuk órán)
Úgy érzem, ez a korosztály megtanítható, hogy az internet egy eszköz. Nem itt éli világát, de fontos része. (vagy nem így van?)
A nyolcadikosok az országos trendet mutatják azzal a kivétellel, hogy az ügyintézés területén szinte csak a menetrendet használják. Valószínű nem ismerik a lehetőségeket (szüleik sem), ezek bemutatását be fogom illeszteni a tananyagba.
Ha tehetik, állandóan az msn-en lógnak, ez engem kikészít. Vagy a közösségi oldalakat böngészik.
Valószínű azért idegenkedem ezektől, mert én is tagja vagyok 2 közösségi oldalnak, de képtelen vagyok folyamatosan követni a dolgokat. Ezt már a gyerekek is észrevették, és a kapcsolattartási kezdeményezéseik elhaltak (volt olyan levél, amire 2 hónap múlva válaszoltam).
Ahhoz, hogy az internetezésre fordított energiát az iskolában hasznosítani tudjuk, előbb nekünk, pedagógusoknak kell ezeket az eszközöket megismerni, elfogadni. Vagyis része lenni a világuknak. Remélem a tanfolyam segít nekem ebben.
Fiatal kolléganőm, történelem szakos rendszeresen kapcsolatot tart a gyerekekkel msn-en, e-mailban, és csupa jó dolgokat mesélt róla.
Beszélnem kell még arról, hogy a felső tagozatos gyerekeink 80%-a roma (többiek 8 osztályos gimibe mentek). Körükben is kb. 30% van otthoni internetelérés, és mindenki használhatja a tantermi számítógépeket. Régebben csak a játék, csak a játék. Ezzel lehetett motiválni a tanulásra. Most már a tananyagot igyekszem úgy felépíteni informatika órán, hogy internethasználat mindig legyen, ha csak egy kicsi is. Az óra utolsó 5 perce általában szabad internetezés (ez is motivációként). És itt derült ki számomra, hogy megváltoztak az internetezési szokásaik. Akiket eddig nehezen fogtam munkára, most kérik a segítségemet képfeltöltésben, zenehallgatásban, videónézegetésben, e-mail cím létrehozásában, regisztrációban stb.
2 gimnazista gyereket készítettem fel emelt szintű informatika érettségire (előrehozott - most kaptam az értesítést a szóbeliről, hogy ok). Nagyon okosak, ők már tényleg hálózatos gyerekek. Szemem, szám elállt egy-egy attrakciójuk során. Otthoni gépüket bármikor elérhetik, ha kellett valami, máris áthozták; szuper telefonjaikkal csúda dolgokat műveltek. Velük tapasztaltam meg, hogy a tanár csak irányító. Amelett, hogy azért új dolgokat is tudtam nekik nyújtani, hihetetlenül élveztem kreativitásukat, és hogy egy dolgot hárman biztos, hogy háromféleképpen oldottunk meg.
Netgeneráció? Melyik?
2009. november 11., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Érdekes volt a tapasztalataidat olvasni, teljesen eltérnek az enyémektől, aminek valószínűleg a korosztály-különbség is oka.
VálaszTörlés