tc01A02

Tegnap végszóra beadtam a feladatot. Sajnos ez jellemző rám, az utolsó pillanatban.
Röviden. Szívesen jelentkeztem a képzésre, mert 2 éve már megismertem a moodle keretrendszert a Prompt által szervezett e-learning tanfolyamon, és akkor is nagyon tetszett.
Sajnos azóta nem foglalkoztam a témával.
A mostani képzéstől azt várom, hogy rutinszerű gyakorlatot szerezzek a hálózati tanulásban, és a digitális tananyagfejlesztés területén is lépjek előre.
Mindezt rengeteg gyakorlattal és minimális elméleti tanulásssal képzelem el.
Iskolámban az ECDL oktatás keretein belül szeretném kipróbálni az e-learninget. Ez szakköri keretben zajlik, és a gyerekeknek már van bizonyos rutinja. Biztosan ők is érdekesnek tartják majd, ha nem így kezdődnek a foglalkozások, hogy töltsd fel a házi feladatodat, és egy fél óra az értékeléssel, egyéni segítségnyújtással telik el.
Kicsit bőbeszédű lettem, de Robinson Ken előadásáról mindenképpen írnom kell.
Nagyon élveztem.
Azokat a gondolatokat írnám ide, amelyek azonnal megragadtak bennem:
· Nagyon nehéz az oktatással foglalkozók dolga, hiszen a gyereket „az oktatásnak kellene egy olyan jövőbe eljuttatni, amit fel sem foghatunk”.
· „A kreativitás ugyanolyan fontos, mint az írástudás, és ugyanolyan szinten kellene bánnunk vele.”
· „A gyerekek nem félnek tévedni”, de kineveljük belőlük – teljesítménykényszer. „Kinövünk a kreativitásból.”
· „Az a feladatunk, hogy kihozzunk belőlük valami jót.”
És még az intelligenciáról mondottak.
Aztán majd eljutunk az e-learning-ig is.